Álmodom. Lebegek a város fölött. Alkony, imádom. Minden áll, minden csendes. Egy ismeretlen dalt dúdolok. A szendergő város is ezt dúdolja. Kellemes. Megpillantalak odalent. Te is csak egy vagy a sok közül. A sok közül te vagy az az egy. Odalebegek hozzád. Fekete vagy, mint az ég a fejem felett. Honnét tudom, hogy te vagy az? Nem tudom. Érzem, érezlek. Csókot lehelnék az arcodra, de megkegyelmezek. Kivárok. Őrült vagyok? Nem rontom el ezt a meghitt pillanatot. Ez a mindenem, te vagy a mindenem. Megkegyelmezek. Még hagyom, hogy éld az életed. Ideje búcsúzni, majd találkozunk. Egyszer biztosan találkozni fogunk, türelmes leszek. Meglátjuk ki nevet majd a végén...
Kegyelem
2008.06.06. 16:04 :: Anartia
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anartia.blog.hu/api/trackback/id/tr2506990
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
