Nem is tudom mikor kezdődött... talán mikor az autó belém csapódott és én tehetetlenül repültem az út felett. Hirtelen minden nagyon lelassult. Láttam, ahogyan szilánkdarabok és vércseppek repülnek mellettem. Láttam az út szélén álló emberek rémült arcát. Láttam a csodás kék eget és a vakítóan fehér felhőket. Éreztem a vér fémes ízét a számban és azt, hogy valahol fáj, de nem tudtam hol. Miközben érzékeim tompultak és a látásom egyre homályosabb lett észrevettem ezt a túlvilági lényt, ahogyan felém repül. Egy pillangó. Néztem hogy csap a szárnyaival, egyre lassabban, egyre homályosabban míg már csak a sötétség maradt. Talán ekkor kezdtem múltam különböző pillanataira visszaemlékezni, tisztábban, mint valaha is bármikor az életemben...
Kezdet
2008.01.31. 15:01 :: Anartia
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anartia.blog.hu/api/trackback/id/tr64319551
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
